Ez a projekt is, átlagosnak indult, könyvbemutató révén egy sablonos méltatásra, átlapozásra számítottam.
Előljáróban annyi információt kaptam, hogy egy motivációs, önéletrajzi alkotás kerül bemutatásra. Érdekes, ahogy rágondoltam a könyvre mélyen éreztem, hogy milyen dalok társaságában kell odamennem, és milyen sorrendben kell előadnom azokat.
Egy elég sűrű nap vége fele csöppentem be az eseményre, kicsit fáradtan de kiváncsisággal tele.
Kellemes volt az első benyomás, így egyre inkább felcsigázott a kíváncsiság, de nem számítottam arra, amit a bemutató alatt és után kaptam és tapasztaltam...
Ahogy hallgattam az előadást, az írónő által felidézett, hol vidám, hol fájdalmasabb történeteket belém csapott a felismerés, mert önmagamra ismertem a történetekben. Más időben, más helyszínen, más élethelyzetben, de ugyanazon nehézségek és motiváció: úgyis megcsinálom, túl leszek rajta és jobb leszek. Már az előadás közepe tájt éreztem, magamon meglepődve, hogy a történeteknek folytatódniuk kell egy kávé mellett, annyi változással, hogy már én mesélek.
Már jó ideje tudatosult bennem, hogy véletlenek már pedig nincsenek, minden okkal történik, a jó is és a rossz is. Oka és célja van mindennek, ami utunkat keresztezi és arra sarkall, hogy tanuljunk és meglássuk magunk körül a jeleket.
Így az sem a véletlen műve, hogy Annamary, a könyve, a mondani valója, a csodálatos egyénisége pont most, egy érzelmileg nagyon nehéz időszakban kopogtatott az ajtómon és szolgált "iránytűként", és segített meglátni úgymond a fényt az alagút végén.
Hihetetlen, hogy két teljesen idegen ember milyen rövid idő alatt tud azonosulni egymással, és milyen hatással tud lenni a másik életére.
Kedves Annamary, én úgy érzem, hogy a Jó Isten sodort minket egymás útjába! Köszönöm a lehetőséget, az élményt, a tegnapi ösztönző beszélgetést, és azt a nagy csomag pozitív energiát amit tőled kaptam! Úgy érzem, hogy bár ez volt az első olyan projekt, amiben mindkettőnknek szerepe volt, lesz még hasonló alkalom, és talán nem is a távoli jövőben! ❤🌷Albu Erika

Nézze, maga az a tény, hogy egy "vérből!" valók vagyunk(földiek), már számomra egy nagy büszkeség, azon túlmenően, hogy Ön mit valósított meg, szerintem csak egy író, költő tudna beszélni, írni!
Én talán csak annyit, hogy büszke vagyok, hogy megismerhettem, és megtudjam Vannak Még Nagy Egyénisegek is Erdővidéken!
Nekem sokat tudott nyújtani és remélem még sokaknak tud még, sokáig nyújtani!
Tisztelettel Pánczél  Eduárd